A bruttó hazai termék (GDP) egy adott időszakban egy ország határain belül előállított összes végtermék és szolgáltatás teljes piaci értékét méri. Ez a gazdasági tevékenység legátfogóbb mutatója. A kormányok, a befektetők és a központi bankok szorosan figyelemmel kísérik.

A GDP háromféleképpen mérhető: termelés, jövedelem és kiadás alapján. Elméletben mindhárom módszer ugyanazt a számot adja. A gyakorlatban azonban kissé eltérnek egymástól. A kiadási megközelítés a leggyakoribb: fogyasztás plusz beruházás plusz kormányzati kiadások plusz nettó export.

A GDP-nek vannak korlátai. A kibocsátást méri, nem a jólétet. Egy országnak lehet magas GDP-je és szörnyű a környezetszennyezése, vagy magas GDP-je és szélsőséges egyenlőtlensége. Nem veszi figyelembe a fizetetlen munkát, mint például a gondozást és az önkéntes munkát. Semmit sem mond arról, hogy a megtermelt javak hasznosak vagy rombolóak-e. A közgazdászok azért használják, mert következetes és összehasonlítható, nem azért, mert a teljes történetet elmondja.

Főbb pontok

• Nominális vs. reál GDP
• Egy főre jutó GDP
• Csak végtermékek, nem köztes termékek
• GDP növekedési ütem
• Korlátozások, mint jóléti intézkedés