A halálozási arány egy adott időszakban egy népességen belüli halálozások számát méri, általában 1000 főre vetítve évente. Egy 10-es halálozási aránnyal rendelkező országban évente 10 haláleset jut 1000 lakosra. Az arányt az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a táplálkozás, a higiénia, az erőszak és a lakosság korszerkezete alakítja. Egy olyan országban, ahol sok idős ember él, magasabb a nyers halálozási arány, mint egy olyanban, ahol fiatal a lakosság, még akkor is, ha az egészségügyi ellátás jobb.

A halálozási arányok az elmúlt évszázadban drámaian csökkentek. A globális átlagos várható élettartam az 1900-as körülbelül 32 évről mára több mint 70 évre emelkedett. A javulás nagy részét az oltások, az antibiotikumok, a tiszta víz és a biztonságosabb szülés hajtotta. Az előrelépés azonban egyenetlen. Egyes régiókban a konfliktusok, a szegénység és a gyenge egészségügyi rendszerek tartják magasan a halálozási arányokat. A COVID-19 világjárvány számos országban hirtelen, de átmenetileg megugrott. A demográfusok megkülönböztetik a nyers halálozási arányt, amely az összes halálesetet magában foglalja, a korcsoportonkénti mintázatokat feltáró, a korcsoportonkénti mintázatokat feltáró nyers halálozási arányoktól.

Kapcsolódó intézkedések

• Nyers halálozási arány: halálozások száma 1000 főre vetítve évente.
• Csecsemőhalandóság: az egy év alatti halálozások száma 1000 születésre vetítve.
• Várható élettartam: a születéskor eltelt átlagos életévek száma.
• Természetes szaporodás: születések mínusz halálozások.

A halálozási arány önmagában nem árulja el, hogy mennyire egészséges egy lakosság. Tudni kell, hogy kik halnak meg és miért.