A CMYK egy kivonó színmodell, amelyet a nyomtatásban használnak. A betűk a cián, a bíbor, a sárga és a fekete, azaz a kulcsszín rövidítései. A nyomtatás fehér papíron kezdődik. Minden festékréteg elnyeli a fényt. A cián elnyeli a vöröset. A bíbor elnyeli a zöldet. A sárga elnyeli a kéket. Együttesen elnyelik a spektrum nagy részét, és sötét színeket hoznak létre. A feketét külön adják hozzá, mert a cián, a bíbor és a sárga keverése sáros barnát eredményez, nem pedig valódi feketét. A K réteg tintát is takarít meg, és javítja a szöveg élességét.

A CMYK az RGB ellentéte, amely additív. A képernyők fényt bocsátanak ki. A nyomtatás visszaveri azt. Egy képernyőn élénknek tűnő szín nyomtatásban fakónak tűnhet, mivel a színskála eltérő. Az RGB olyan színeket is képes megjeleníteni, amelyeket a CMYK nem tud reprodukálni. A neonzöldek és az élénk narancssárgák gyakori áldozatok. Az RGB-ről CMYK-ra konvertáló tervezők gyakran látják a színek eltolódását. Az eltolódás elkerülhetetlen. A legjobb gyakorlat az, hogy a végső kimenet nyomtatásban készüljön fel a CMYK-ban való tervezés kezdettől fogva. Ha nem, akkor számítson az igazításra. A nyomdák a pontos egyezés érdekében direkt színeket is használnak. A Pantone a standard rendszer. Egy márka a Pantone 185 C-t adhatja meg a vöröshöz. A nyomtató pontosan ezt a festéket keveri, ahelyett, hogy megközelítené azt a CMYK-val. A direkt színek drágábbak, de biztosítják az állandóságot. A legtöbb nyomtatási feladathoz a CMYK elegendő. A márka számára kritikus színekhez a direkt festékek megérik az árukat.

CMYK-információk

• Szubtraktív – a tinták elnyelik a fényt
• Négy lemez – ciánkék, bíborvörös, sárga, fekete
• Kisebb színskála – kevesebb szín, mint az RGB-ben
• Fekete hozzáadva – a mélység és a szöveg érthetősége érdekében
• Direkt színek – a márka színeinek pontos egyezése

A CMYK a nyomdagépek nyelve. Amit a képernyőn látsz, az nem az, amit papíron kapsz.