Az öltés egyetlen hurok, amelyet a tű hoz létre. Kézi varrásnál a tű áthalad az anyagon, meghúzza a szálat, és egy hurkot hoz létre, amely tartja. Gépi varrásnál a tű lefelé viszi a felső szálat, és egy alatta lévő horog elkapja, így öltést hoz létre. A hurok hossza és feszessége határozza meg, hogy a varrás tart-e vagy ráncolódik. Egy öltés lehet funkcionális, díszítő, vagy mindkettő.

A kézi öltések tucatnyi változatban kaphatók. A futóöltés a legegyszerűbb, egyenes vonalban halad befelé és kifelé. A fordított öltés erősebb, és súlyt viselő varrásokhoz használják. A ferde öltés körbeöleli a széleket. A takaróöltés befejezi a nyers széleket, és dekoratív lehet. A hímzés további több száz öltést ad hozzá, a láncöltéstől a francia csomókig. A kötés és a horgolás is öltéseket hoz létre, de ezek inkább összefonják a hurkokat, mintsem átszúrják az anyagot.

Gyakori kézi öltések

• Futóöltés – alapvető egyenes vonal a ráncoláshoz és a férceléshez
• Visszaöltés – erős varrás, amely úgy néz ki, mint a gépi varrás
• Férceléses öltés – élkidolgozás és két darab összekapcsolása
• Takaróöltés – tartós szélkidolgozás hurkolt megjelenéssel
• Csúszóöltés – szinte láthatatlan illesztés szegélyekhez és nyílásokhoz

Az öltés hossza és feszessége ugyanolyan fontos, mint az öltés típusa. Ha túl szoros, az anyag ráncosodik. Ha túl laza, a varrás szétnyílik. Gyakorolj egy darabka anyagon, amíg a feszesség megfelelőnek nem érzed.