Évente kétszer éri el a Nap a legmagasabb vagy legalacsonyabb pontját az égen. Ezek a pillanatok a napfordulók. A szó a latin solstitium szóból származik, ami azt jelenti, hogy a Nap mozdulatlanul áll. Június 21. körül a Nap a legészakibb pontján van, ami az északi féltekén a nyári, a déli féltekén pedig a téli napfordulót jelzi. December 21. körül ennek az ellenkezője történik.

A napfordulók azért következnek be, mert a Föld tengelye körülbelül 23,5 fokkal dől. Ahogy a Föld kering a Nap körül, a dőlésszög az év különböző időszakaiban a különböző féltekéket a Nap felé vagy attól elfelé fordítja. A napfordulókor a dőlésszög a maximális. A Nap felé dőlt félteke kapja a legtöbb közvetlen napfényt és a leghosszabb nappalt. A másik félteke kapja a legkevesebbet.

A napfordulókat évezredek óta ünneplik. Stonehenge a nyári napforduló napfelkeltéjéhez kapcsolódik. Az inkák templomokat építettek a téli napforduló nyomon követésére. Sok kultúra ünnepekkel, máglyákkal és rituálékkal ünnepli ezt a napot. A csillagászati ​​esemény ugyanaz, de a jelentése változó.

A napforduló nem az év legforróbb napja, még a Nap felé hajló féltekén sem. Az óceánoknak és a légkörnek időre van szüksége a felmelegedéshez, így a legmelegebb napok általában egy-két hónappal később következnek be. Ez a késés az oka annak, hogy az évszakok késnek.