Az akvedukt egy csatorna, cső vagy hídszerű szerkezet, amelyet nagy távolságokra építettek víz szállítására, jellemzően egy forrástól egy településig vagy mezőgazdasági területre. A szó a latin aquaeductus szóból származik, amely az aqua („víz”) és a ducere („vezetni”) szavak összetételéből jött létre. Az ókori római akveduktok, amelyeket az i. e. 4. századtól kezdve építettek, a leghíresebb példák; tizenegy akvedukt látta el Rómát a fénykorában, naponta körülbelül egymillió köbméter vizet szállítva gravitációs táplálású, vízálló cementtel bélelt csatornákon keresztül. Számos szakasz a föld alatt futott, míg a föld feletti árkádok, mint például a franciaországi Pont du Gard és a spanyolországi Segoviai akvedukt, továbbra is ikonikusak. Hasonló rendszerek léteztek az ókori Egyiptomban, Asszíriában, Görögországban, Indiában és Kínában. A mezőgazdaságban a kvízvezetékek hagyományosan öntözték a mezőket és látták el az állatállományt; modern megfelelőik közé tartoznak a betoncsatornák, csővezetékek és nagyszabású vízátadó projektek, mint például a kaliforniai akvedukt-rendszer. A kortárs vízvezetékek a szivárgás, a párolgás és a forrásfolyókra gyakorolt ​​ökológiai hatások kihívásaival néznek szembe, ami olyan innovációkat ösztönöz, mint a fedett csatornák és a csepegtető elosztó hálózatok.