Nincs két beszélő, aki pontosan ugyanúgy használná a nyelvet. Az idiolektus a szókincs, a nyelvtan, a kiejtés és a beszédszokások egyedi keveréke, amely egy személyre jellemző.

Az idiolektusok a személyes múltat, az iskolázottságot, a kortárscsoportokat és a stílusbeli preferenciákat tükrözik. A forenzikus nyelvészek néha idiolektális jellemzőket használnak a szerzőség elemzése során. A mindennapi hallgatók részben ezeken a szokásokon keresztül ismerik fel az ismerős embereket.

Egy idiolektus leírásához jelentős mennyiségű adatra van szükség egyetlen személytől, különböző kontextusokban. A variációs kutatások az idiolektusokat a konkrét valóságként kezelik, amelyből a tágabb nyelvjárási mintákat absztrahálják. Még egy szűk közösségen belül is az egyéni repertoárok kissé elkülönülnek.

• Az egyes beszélők egyedi nyelvi változatossága
• Hangzást, nyelvtant, lexikont és stílust fed le
• Az életrajz és a közösségi hálózatok alakították
• Forenzikus és variációs kutatásokban használják