Egy futballcsapat négy védővel, három középpályással és három támadóval áll fel. Ez az elrendezés egy formáció. Meghatározza azt az alapvető térbeli struktúrát, amelyből a csapat támad és védekezik.

A felállások egyensúlyban tartják a védekezést, a középpályás kontrollt és a támadási fenyegetést. Gyakori példák a 4-4-2, 4-3-3 és 3-5-2, bár a tényleges játék gördülékenyebb, mint amit a számok sugallnak. Az edzők a rendelkezésre álló játékosok, az ellenfél erősségei és a kívánt stílus alapján választják ki a felállásokat. A játékosoknak meg kell érteniük a szerepüket és a körülöttük lévők felelősségét.

A mérkőzés közbeni alkalmazkodás – a védekezőbb vagy agresszívabb felállásra való áttérés – gyakran eldönti az eredményeket. Az edzés fejleszti azokat az automatikus mozdulatokat, amelyek nyomás alatt is koherenssé teszik a formációt. A világos felállás struktúrát ad anélkül, hogy elnyomná a kreativitást.

A legjobb formációk láthatatlanná válnak, mert mindenki tudja, mikor kell megtartani a pozícióját, és mikor kell azt megtörni.