Egy ultrahangos érzékelő hanggal méri a távolságot. Nagyfrekvenciás impulzust bocsát ki, megvárja a visszhangot, és megszorozza az oda-vissza utat. Oszd el a hangsebességgel, majd kettővel, és megkapod a távolságot. Az ultrahangos érzékelők levegőben, vízben és néhány szilárd testben működnek. Olcsók, robusztusak, és a villámlás sem befolyásolja őket.

A technológia hasonló a szonárhoz. Egy jelátalakító generálja az impulzust és fogadja a visszhangot. A frekvencia az emberi hallás felett van, jellemzően 40 kHz. Az érzékelő a távolsággal arányos jelet ad ki. Egyes érzékelők külön adó- és vevőjelátalakítókkal rendelkeznek. Mások egyetlen jelátalakítót használnak, amely vált az üzemmódok között.

Ultrahangos érzékelő jellemzői

• Hatótávolság: néhány centimétertől több méterig.
• Sugárnyaláb szélessége: széles, ami korlátozza a szögfelbontást.
• Frissítési sebesség: lassabb, mint az infravörös vagy lidar frissítése.
• A hőmérséklet, a páratartalom és a szél befolyásolja.
• Gyenge a puha, ferde vagy apró tárgyak érzékelésében.

Az ultrahangos érzékelők gyakoriak a mobil robotokon az akadályok észlelésére. Olcsóak és megbízhatóak beltéri környezetben. Egy robotporszívó ultrahangos érzékelőket használ a lépcsők és falak elkerülésére. Egy autó parkolássegítőként használja őket. A széles sugár egyszerre előny és hátrány is. Nagy területen érzékeli az akadályokat, de nem tudja pontosan megmondani, hol van az akadály. Ez jóvá teszi a biztonsági megálláshoz, de gyenge a térképezéshez. Az ultrahangos érzékelőket gyakran párosítják infravörös vagy lidar érzékelővel. Az infravörös érzékelő keskeny sugarat biztosít a pontos érzékeléshez. Az ultrahangos érzékelő széles sugarat biztosít a biztonság érdekében. Együtt nagyobb területet fednek le, mint bármelyik külön-külön.