A hívők egy istenség vagy szent valóság felé tanúsítanak közvetlen tiszteletet, dicséretet és alárendeltséget. Ez az irányított tevékenység az imádat. A legtöbb vallási hagyomány központi nyilvános cselekedete.

Az istentisztelet lehet közösségi vagy privát, erősen formális vagy spontán. Az elemek általában az imádságot, az éneklést, a szent szövegek olvasását, az áldozatokat és a csendet foglalják magukban. Az építészet, a zene és a gesztusok támogatják a figyelem önmagunkon túlra irányítását. A gyakoriság a napi zsolozsmáktól a heti összejöveteleken át az éves fesztiválokig terjed.

A hiteles istentiszteletről úgy tartják, hogy külső cselekvést és belső beállítottságot egyaránt igényel. A hagyományok óva intenek az üres ritualizmustól, miközben azt is megerősítik, hogy a fegyelmezett gyakorlat formálja a szívet. Az istentisztelet közösséget alkot, identitást közvetít, és az egész életet visszaadja forrásának. Az istentiszteletben a hétköznapi idő szétszórt gondjai összegyűjtődnek és újrarendeződnek.

Az imádat azt jelenti, hogy egész emberrel elismerjük azt, ami a végső odaadást érdemli.