Az üdvösség szabadulás. A keresztény szóhasználatban a bűntől és a bűn által hozott haláltól való szabadulást jelenti, amely Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása által valósul meg, és hit által fogadható el.

Az Újszövetség rokon képcsaládot használ. Az üdvösség a veszélyből való megmenekülést, a halálos betegségből való gyógyulást, a bíróság előtti felmentést, a rabszolgaságból való szabadulást és egy új családba való örökbefogadást jelenti. Minden kép ugyanazon valóság egy másik oldalát emeli ki: az emberek olyan állapotban vannak, amelyből nem tudnak kiszabadulni, és Isten cselekedett, hogy megváltoztassa ezt az állapotot. A munka Krisztusban befejeződött; alkalmazása a jelenben bontakozik ki a Lélek által, és a végső feltámadáskor fog beteljesedni.

A különböző keresztény hagyományok eltérően helyezik a hangsúlyt. Egyesek a megtérés döntő pillanatát hangsúlyozzák; mások az egész életen át tartó átalakulás folyamatát hangsúlyozzák; megint mások az üdvösség közösségi és kozmikus dimenzióira összpontosítanak. Mindenki egyetért abban, hogy ez nem emberi teljesítmény. A kegyelem indítja el, tartja fenn és fejezi be a munkát.

Az üdvösség ellentéte nem pusztán a tudatlanság vagy a szerencsétlenség; hanem a kárhozat, a végső veszteség. Ez a komolyság adja a szó súlyát. Amikor az egyház üdvösségről beszél, az élet és a halál közötti végső különbségről beszél.