Az intelligencia az a képesség, hogy a tapasztalatokból tanuljunk, problémákat oldjunk meg, és a tudást felhasználjuk az új helyzetekhez való alkalmazkodáshoz. Ez a pszichológia egyik legtöbbet tanulmányozott és legtöbbet vitatott fogalma.

A pszichometriai megközelítések egy általános tényezőt, a g-t hangsúlyozzák, amely befolyásolja a teljesítményt a különféle kognitív feladatokban, a specifikusabb képességek mellett. A többszörös intelligencia elméletek az intelligencia különböző formáit – nyelvi, térbeli, interperszonális és egyéb – javasolják, amelyek egymástól függetlenül változhatnak. A kognitív megközelítések az érvelés, a memória és a sebesség összetevő folyamatait elemzik. Az érzelmi és a gyakorlati intelligencia kiterjeszti a koncepciót az akadémiai problémamegoldáson túlra.

Az intelligenciatesztek mérsékelt sikerrel jósolják meg az oktatási és foglalkozási eredményeket, mégis nem ragadnak meg minden értékes emberi képességet. Az eredményeket a gének, a környezet, a kultúra és a teszt felépítése is befolyásolja. A csoportok közötti különbségek léteznek és továbbra is vitatottak; a csoporton belüli eltérések mindig nagyobbak, mint a csoportok közötti átlagok. Az a kérdés, hogy mi is „valójában az intelligencia”, továbbra is tudományos kutatásokat és nyilvános vitákat generál.

Bármi legyen is a definíció, a tanulás, az érvelés és az alkalmazkodás képessége továbbra is központi szerepet játszik abban, hogy az egyének hogyan navigálnak egy összetett világban.