Amikor a szelek vagy áramlatok elsodorják a felszíni vizet a parttól vagy egy divergencia régiótól, mélyebb vízszint emelkedik fel, hogy pótolja azt. Ez a felfelé irányuló mozgás feláramlásnak nevezzük. Az emelkedő víz jellemzően hidegebb és tápanyagban gazdagabb, mint a felszíni víz, amelyet pótol.

A keleti óceáni határok mentén zajló part menti feláramlás a világ legproduktívabb halászati ​​tevékenységeinek egy részét támogatja az intenzív fitoplankton-növekedés elősegítésével. Az egyenlítői feláramlás hozzájárul a trópusi Csendes-óceán és Atlanti-óceán biológiai gazdagságához. A feláramlás alacsony oxigéntartalmú és alacsony pH-értékű vizet is hoz a talapzatra, ami fiziológiai kihívásokat jelent egyes élőlények számára.

A feláramlás erőssége a széllel változik; az évszakos és évközi változások, beleértve az El Niño jelenséghez kapcsolódókat is, erősen befolyásolják a termelékenységet és a halak bőségét. A műholdak a tengerfelszín hőmérsékletén és az óceán színanomáliáin keresztül érzékelik a feláramlást. Az éghajlati modellek a légköri cirkuláció változásával előrejelzik a feláramlás intenzitásának és szezonalitásának lehetséges változásait.

• A mély víz felszínre emelkedése
• Tápanyagokat biztosít, amelyek elősegítik a termelékenységet
• Támogatja a főbb part menti halászatokat
• Érzékeny a szélre és az éghajlat változékonyságára