A tengeri ökoszisztéma magában foglalja az élőlények egymással kölcsönhatásban álló közösségét, valamint azt a fizikai és kémiai környezetet, amelyben élnek. A határok egy árapálymedence, egy hínárerdő, egy korallzátony, egy torkolat vagy egy egész óceáni medence köré húzhatók, az érdeklődés mértékétől függően.

Az energia jellemzően fotoszintézis útján jut be a szervezetbe fitoplanktonok, tengeri moszatok vagy tengerifűvek által, vagy kemoszintézis útján a szellőzőnyílásoknál és szivárgásoknál. A tápanyagok, a fény, a hőmérséklet és az aljzat alakítja a közösség szerkezetét. Az élőlények és környezetük közötti visszacsatolások – mint például a korallok zátonyépítése vagy a tengerifűvek üledék-stabilizációja – olyan élőhelyeket hoznak létre, amelyek tovább befolyásolják, hogy kik élhetnek ott.

A tengeri ökoszisztémák élelmet, partvédelmet, szén-dioxid-tárolást és kulturális értéket biztosítanak. Egyidejű nyomás alatt állnak a halászat, a szennyezés, a felmelegedés, a savasodás és az élőhelyek pusztulása miatt. Az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás e rendszerek integritásának megőrzésére törekszik, ahelyett, hogy egyetlen fajra összpontosítana. A hosszú távú megfigyelések elengedhetetlenek a természetes változékonyság és az irányváltás megkülönböztetéséhez.

Még egy kis tengerifűfolt is önálló ökoszisztémaként működik, saját termelőkkel, fogyasztókkal és lebontókkal.