A zongora egy billentyűs hangszer, amelynek hangját filccel borított kalapácsok ütik a húrokra. A játékos a dinamikát és a kifejezést a billentyűk leütésének súlyával és sebességével, valamint a hangot fenntartó vagy lágyító pedálok használatával szabályozza.

Széles hangterjedelme, polifonikus képessége és dinamikus rugalmassága tette a zongorát a nyugati zeneoktatás központi hangszerévé és a zeneszerzők elsődleges eszközévé. A szólórepertoár, a kamarazene, a versenyművek és a kíséret mind nagymértékben támaszkodik a zongorára. A modern hangszer a korábbi billentyűs hangszerekből fejlődött ki olyan alkotók munkája révén, mint Cristofori, Steinway és mások.

A technika magában foglalja az ujjak független irányítását, a karok súlyát és a gondos pedálozást. Ugyanaz a hangszer suttoghat vagy üvölthet, támogatva az intim dalokat vagy versenyezve egy teljes zenekarral. A digitális zongorák és az elektromos zongorák kiterjesztik a hangszer jelenlétét a populáris és az elektronikus zenére.

Sok zenész számára a zongora továbbra is a legpraktikusabb eszköz a harmónia és a nagyszabású zenei gondolkodás felfedezésére.