A diminuendo a hangerő fokozatos csökkenése. A kotta egy jobbra záródó hajtűvel, vagy a „diminuendo” vagy „decrescendo” szóval jelöli. A játékosok a jelzett tartományon belül csökkentik a levegő, a vonónyomás vagy az ütőerőt, így a hang simán halkul.

A diminuendók a relaxáció, a távolságtartás vagy a lezártság érzetét keltik. Egy hosszú diminuendo egy frázist csenddé oldhat fel; egy rövid lágyíthat egy hangsúlyt, vagy új dinamikai szintet hozhat létre. A hatás a gondos kontrolltól függ, így a hangszín akkor is középen marad, ha a hangerő csökken.

Az együtteseknek össze kell olvadniuk. Ha az egyik rész hangosabb marad a többinél, az egyensúly felborul. A zeneszerzők diminuendókat helyeznek el szerkezeti pontokon vagy a kifejező vonalak kialakítása érdekében. Az előadók gyakran elidőznek kissé a záró lágy hangoknál, hogy fokozzák a megérkezés érzetét.

A dinamikus kontraszt érdekében a diminuendo elsajátítása ugyanolyan fontos, mint a crescendo elsajátítása.