A kulcs a kottasor elején elhelyezett szimbólum, amely a vonalak és a közök hangmagasságát rögzíti. Enélkül az öt vonalnak nem lenne abszolút jelentése. A violinkulcs a középső C felett G-re, a basszuskulcs a középső C alatt F-re fókuszál, az alt- és tenorkulcsokat pedig középtartományú hangszerek és szólamok jelzésére használják.

A megfelelő kulcs kiválasztásával a legtöbb hangjegy a kottasoron marad, nem pedig a sorban. Egyetlen darab kulcsa is változhat, amikor a zene másik regiszterbe lép. A billentyűs hangszereken játszóknak egyszerre két kulcsot kell olvasniuk; sok más zenész csak egyet vagy kettőt beszél folyékonyan.

A kulcsok alakja a középkori betűalakokból fejlődött ki. A modern jelölések szabványosították őket, de az elv ugyanaz maradt: a kulcs megmutatja az olvasónak, hogy a hangok hol helyezkednek el a teljes hangmagasság-spektrumban.

• Szimbólum rögzítő hangmagasság a személyzeten
• Magas, basszus, alt és tenor típusok
• Csökkenti a főkönyvi sorok szükségességét
• Alapvető a kottaolvasáshoz