A latin tanulók korán találkoznak az alanyeset és az accusativus fogalmával. Az eset egy nyelvtani kategória, amely egy főnévi szerkezet – alany, tárgy, birtokos és mások – szintaktikai vagy szemantikai szerepét jelöli végződések vagy határozószók segítségével.

A nyelvek abban különböznek, hogy hány esetet különböztetnek meg, és abban, hogy az eset főnevekben, névmásokban vagy mindkettőben szerepel-e. Az angol nyelvben csak halvány nyomok vannak jelen a névmásokban. Az ergatívusz-abszolútív rendszerek másképp csoportosítják az argumentumokat, mint az alanyeset-akkuzátivus.

Az esetek szabadabb szórendet tesznek lehetővé, mivel a szerepinformációk helyben vannak jelölve. Az esetvégek történelmi eróziója gyakran növeli az elöljárószavak és a rögzített sorrend használatának szükségességét. A nyelvtanok katalogizálják az esetkészleteket és az azokat hozzárendelő szabályokat.

• Főnévi szerkezet nyelvtani szerepének megjelölése
• Raggal vagy jelzőkkel kifejezve
• A leltárok és az igazítások nyelvenként eltérőek
• Robusztus esetben rugalmas szórendet támogat