Ahol egy folyó találkozik a tengerrel, az áramlása lelassul, és lehordja a homok- és iszapterhet. A delta az a mélyen fekvő felszíni képződmény, amelyet a lerakódott üledék alkot. Az elosztó medrek kettéválnak és újra egyesülnek, jellegzetes legyező- vagy madárlábformát hozva létre.

A Nílus, a Mississippi és a Gangesz-Brahmaputra delták sűrű népesedést biztosítanak, mivel a talaj termékeny és a víz bőséges. A delták azonban áradásoknak, süllyedéseknek és a tengerszint emelkedésének is ki vannak téve. A felső folyási gátakból származó üledékutánpótlás számos modern deltát összezsugorított.

Ökológiailag a delták gazdag vizes élőhelyeknek adnak otthont, és halak és madarak ivadékaként szolgálnak. A mérnökök gátakat és elterelő szerkezeteket építenek kezelésükre, gyakran vegyes eredményekkel. A folyók lerakódása és a part menti erózió közötti folyamatos verseny a deltákat a Föld legdinamikusabb felszínformái közé sorolja.

• Üledékes felszínforma egy folyótorkolatnál
• Lassuló áram és lerakódás által létrejött
• Gyakran termékeny és sűrűn lakott
• A tengerszint emelkedésével és a csökkent üledékkel szemben sebezhető