A mágikus realizmus egy olyan irodalmi irányzat, amelyben a fantasztikus vagy mágikus elemek egyébként realisztikus környezetben jelennek meg, és a szereplők és a narratív hang hétköznapiként kezelik őket. A természetfeletti magyarázat vagy csodálkozás nélkül szövődik be a mindennapi életbe.

A mód erősen kötődik latin-amerikai írókhoz, mint például Gabriel García Márquez, akinek a Száz év magány című műve központi példa, mégis számos kultúrában megjelent. Szellemek, csodák vagy lehetetlen események a felismerhető társadalmi és politikai valóságok mellett történnek. A hatás nem egy különálló fantáziavilág létrehozása, hanem egy olyan valóság feltárása, amelyben a csodálatos már jelen van.

A mágikus realizmus gyakran politikai vagy kulturális súlyt hordoz, megkérdőjelezi a történelem hivatalos verzióit, vagy olyan látásmódoknak ad formát, amelyeket a gyarmati vagy racionalista diskurzusok elnyomtak. A tiszta fantáziától abban különbözik, hogy ragaszkodik a valós világ textúrájához, a szürrealizmustól pedig narratív nyugalmában. Az olvasót arra kérik, hogy a rendkívülit a hétköznapok szövetének részeként fogadja el.

Amikor a lehetetlen egy valóságosnak tűnő világban történik, és a történetben senki sem találja furcsának, akkor a mágikus realizmus a mód.