A zuhanó cselekvés az események azon sorozata, amely a tetőpontot követi és a megoldás felé vezet. Az intenzív konfliktus tetőpontra ért; most a következmények bontakoznak ki.

A cselekmény lecsengésében a szálak elkezdenek összefonódni, a tetőpont következményei világossá válnak, és a történet a válságból egy új stabilitás felé halad – vagy a stabilitás lehetetlenségének végső felismerése felé. A tempó gyakran lelassul a növekvő cselekményhez és tetőponthoz képest. Az olvasók vagy a nézők feldolgozzák a történteket, és felkészülnek a végkifejletre.

Ha a cselekmény túl hosszú, a történet energiát veszíthet; ha túl hirtelen, a tetőpont ki nem érdemeltnek, a megoldás pedig nem kielégítőnek tűnhet. Hossz és hangvétel a műfajtól és a központi konfliktus érzelmi utóéletétől függ. Néhány modern műben a cselekmény minimális, a történet szinte a tetőpont pillanatában ér véget.

A történetnek az a szakasza, amely a döntő összecsapás utóhatásaival foglalkozik, a bukó akció.