Az episztrophe egy szó vagy kifejezés ismétlődése egymást követő tagmondatok vagy tagmondatok végén. Az anafora megfelelője, amely a mondat elején ismétlődik.

„Gyerekkoromban úgy beszéltem, mint gyerek, úgy értettem, mint gyerek, úgy gondolkodtam, mint gyerek” – episztrophe-t használ a lényeg kiemelésére. Lincoln „a nép kormányzása, a nép által, a népért” mondata mindkét eszközt ötvözi. Az ismételt befejezés lezártság és kumulatív erő érzetét kelti; minden megelőző variációt a visszatérő frázis foglal össze.

Az episztrophe jól működik a szónoklatokban és a ritmikus erőre törekvő prózában. Túlzott használat esetén nehézkesnek tűnhet, de a megfelelő kontextusban egy refrén tekintélyét adja egy szövegrésznek. A költők és a beszédírók akkor nyúlnak hozzá, amikor azt szeretnék, hogy minden egyes egység utolsó szava harangként szóljon.

Amikor az egymást követő tagmondatok ugyanazon zárószavakra esnek, az episztrophe minta.