A szén-dioxid-adó árat szab az üvegházhatású gázok kibocsátására. A kormányok díjat vetnek ki a kibocsátott CO2 tonnája után. A fosszilis tüzelőanyagok drágulnak a bennük lévő szén mennyiségével arányosan. A szén sújtja a legjobban. A földgáz a fosszilis alternatívák közül a legkevésbé. A megújuló energiaforrásoknak nincsenek közvetlen költségeik.

A logika egyszerű. Emeljük a szennyezés árát, és az emberek kevesebbet szennyeznek. Szigetelik az otthonaikat, elektromos járművekre váltanak, vagy tisztább energiát választanak. A vállalkozások a hatékonyságba fektetnek be. A bevételt különböző módokon lehet felhasználni: más adók csökkentésére, tiszta energia finanszírozására vagy a háztartásoknak juttatott visszatérítésekre.

Az országok különböző utakat jártak be. Svédország 1991-ben vezette be a szén-dioxid-adót, amely ma már több mint 100 dollárt számít fel tonnánként. Kanadában szövetségi szintű szén-dioxid-ár van érvényben, visszatérítésekkel. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszert használ a tiszta adó helyett. Ausztrália 2012-ben fogadott el szén-dioxid-árat, majd két évvel később a politikai visszhang közepette hatályon kívül helyezte. A politika működik. A politika kemény.

Kulcskérdések

• Milyen ár tonnánként
• Mire vonatkozik a szolgáltatás?
• A bevétel felhasználása
• Határokon átnyúló kereskedelmi kiigazítások
• Háztartási hatás és visszatérítések