A bevándorlás egyének bevándorlása egy adott népességbe vagy területre. A kivándorlás ellentéte. Amikor az emberek egyik országból a másikba költöznek, kivándorlók a távozási helyükről, és bevándorlók a megérkezési helyükre. A bevándorlás növeli a népességet. Megváltoztatja annak összetételét is, új nyelveket, készségeket és kulturális szokásokat hoz magával. A demográfusok azért követik nyomon a bevándorlást, mert az hatással van a népesség méretére, a munkaerőpiacokra és az ország korszerkezetére.

Az emberek sokféle okból vándorolnak be. A munka, a biztonság, a családegyesítés, az oktatás és a szabadság új helyekre vonzza őket. A háború, az üldöztetés, a szegénység és a környezeti katasztrófák elűzik őket a régi helyekről. A legtöbb migráció szomszédos országok között történik, nem pedig óceánokon át. Az ENSZ becslése szerint 2020-ban körülbelül 281 millió ember élt a születési országán kívül, ami a világ népességének nagyjából 3,6 százaléka. A bevándorlás kérdése gyakran vitatott. A fogadó országok vitatkoznak arról, hogy hány embert fogadjanak be, hogyan integrálják őket, és milyen kötelezettségekkel tartoznak az újonnan érkezőkkel szemben. A közgazdászok általában úgy találják, hogy a bevándorlás fellendíti a növekedést, bár az előnyök nem mindig egyenlően oszlanak meg.

Gyakori kategóriák

• Gazdasági migránsok: munkát és lehetőséget keresnek.
• Menekültek: háború vagy üldöztetés elől menekülők.
• Családegyesítés: a már letelepedett rokonokhoz való csatlakozás.
• Diákok és szakképzett munkavállalók: ideiglenes vagy állandó.

A bevándorlás nem új jelenség. Az emberek mindig is mozogtak. Ami megváltozott, az a mértéke, a sebessége és a határok szerepe az átlépés szabályozásában.