A kőfalazás természetes követ használ habarcshoz kötve. Ez az egyik legrégebbi építési módszer. A kő erős, tartós és szép. Emellett nehéz, drága és munkaigényes. A kőfalazatot történelmi épületekben, műemlékekben, támfalakban és luxus házakban használják. A követ kibányásszák, vágják és formázzák. Habarcsba fektetik egy adott mintázatban. A minta lehet véletlenszerű törmelék, sorjazott törmelék, terméskő vagy zászlós kő. Mindegyiknek megvan a saját megjelenése és szerkezeti viselkedése.

A kőfalazat két fő típusba sorolható. A törmelékfalazat durva, szabálytalan köveket használ. Olcsóbb és rusztikusabb. A terméskő falazat vágott, szögletes köveket használ. Pontosabb és drágább. A köveket sorokban rakják le, közöttük habarcshézagokkal. A habarcsnak puhábbnak kell lennie, mint a kőnek. Ha a habarcs keményebb, megrepedezheti a követ. A falnak elég vastagnak kell lennie, hogy elbírja a terhet. Vízelvezető réteggel kell ellátni. A tetején villámgyorsan kell ellátni a víz elvezetése érdekében.

A kőfal tartós. Egy jól megépített kőfal évszázadokig is kitarthat. Fenntartható is. A kő természetes anyag. Sok helyen helyben elérhető. Alacsony energiaigényű. Újrahasznosítható. Emellett mesterség is. A kőműves képzett mesterember. Kiválasztja a követ, megformázza és lerakja. A munka fizikai és precíz. Egy jó kőfal műalkotás. Emellett szerkezet is. Tartós. Kitartó. A kőműves szakértelmének bizonyítéka.