A szögek és csavarok nem az egyetlen módja a dolgok összetartásának. A ragasztók kémiai vagy fizikai erők segítségével kötik össze az anyagokat. Elterülnek a felületen, kitöltik a mikroszkopikus réseket, és megkeményednek, hogy folyamatos kapcsolatot hozzanak létre. Az építőipari ragasztók a gipszkartont a gerendákhoz, az aljzatot a gerendákhoz, a munkalapokat pedig a szekrényekhez rögzítik. A feszültséget az egész illesztésben elosztják, ahelyett, hogy a rögzítési pontokon koncentrálnák. Ezért lehet egy ragasztott illesztés erősebb, mint egy szegezett.

A ragasztók sokféle kémiai összetételben kaphatók. A poliuretán ragasztók fát, fémet és betont kötnek, és kötés közben kissé kitágulnak. Az epoxi egy kétkomponensű ragasztó, amely merev, nagy szilárdságú kötést képez. Az építőipari ragasztó, amelyet tömítő tubusokban árusítanak, sűrű masztix keretekhez és panelekhez. A kontaktcement azonnal kötődik, amikor két bevont felület érintkezik. Mindegyiknek megvan a saját nyitott ideje, kötési ideje és réskitöltő képessége.

A felület előkészítése fontosabb, mint maga a ragasztó. A por, az olaj és a nedvesség gyengíti a kötést. Egyes ragasztókhoz szorításra van szükség. Másoknak nedvességre van szükségük a kikeményedéshez. Vannak, amelyek csak vékony filmben kötnek meg. A hibás ragasztókötés általában a csatlakozási felületen szakad meg, nem a ragasztóban. Ezért a gyártók adják meg az aljzatot, a hőmérsékletet és a módszert. Olvassa el a címkét, különben a kötés nem fog tartani.