Egy autó kipufogógáza nemcsak szén-dioxidot és vizet tartalmaz. Szén-monoxidot, nitrogén-oxidokat és el nem égett szénhidrogéneket is szállít, amelyek mind károsak. A katalizátor tisztítja ezt a kipufogógázt. A kipufogócsőben helyezkedik el, és egy katalizátort – általában platinát, palládiumot és ródiumot – használ, hogy ezeket a szennyező anyagokat kevésbé káros gázokká alakítsa.

A kémia két szakaszban zajlik. A redukciós katalizátor a nitrogén-oxidokat nitrogénné és oxigénné alakítja. Az oxidációs katalizátor a szén-monoxidot és a szénhidrogéneket szén-dioxiddá és vízzé alakítja. Egy modern háromutas konverter mindkét szakaszt kezeli, és az oxigéntárolást is kezeli a keverék egyensúlyban tartása érdekében. Csak akkor működik, ha a motor a megfelelő levegő-üzemanyag arányban jár, ezért az oxigénérzékelők és a motorvezérlő számítógépek a rendszer részét képezik.

A katalizátorokat először 1975-ben írták elő az Egyesült Államokban. Ezek drámaian csökkentették a járművek károsanyag-kibocsátását. Az ólmozott benzint fokozatosan ki kellett vonni a forgalomból, mert az ólom megmérgezi a katalizátort. Ez önmagában is jelentős közegészségügyi győzelem volt.

A katalizátorok értékesek, és a tolvajok tudják ezt. A bennük lévő fémek több száz dollárt érhetnek. A katalizátorok lopása az utóbbi években megugrott, ami arra késztetett egyes tulajdonosokat, hogy védőburkolatokat szereljenek fel, és néhány állam szigorítsa a fémhulladékra vonatkozó törvényeket.