Az integrált növényvédelem, röviden IPM, inkább egy döntéshozatali keretrendszer, mint egyetlen termék. Az ötlet az, hogy több eszközt kombináljanak, és csak akkor permetezzenek, ha az esetszámok indokolják.

Az integrált növényvédelem (IPM) az 1950-es és 1960-as évek növényvédőszer-taposólya okozta frusztrációból fakadt. A rovarok rezisztenciát fejlesztettek ki, a hasznos növények kipusztulása után másodlagos kártevők jelentek meg, és a költségek folyamatosan emelkedtek. A kaliforniai és más egyetemek rovarkutatói a monitorozáson és küszöbértékeken alapuló rendszerrel álltak ellen. Az FAO később bevezette az IPM-et, különösen az ázsiai gyapot és rizs esetében.

Az alapvető eszközkészlet

• Felderítés és csapdák a kártevők számának megállapítására a beavatkozás előtt
• Kulturális ellenőrzések: vetésforgó, rezisztens fajták, higiénia
• Biológiai védekezés: ragadozók, parazitoidok, kórokozók
• Vegyi védekezés végső megoldásként, alacsony hatás esetén választják

Jól alkalmazva az integrált növényvédelem (IPM) csökkenti a permetezési költségeket és a természetes ellenségeket a földeken tartja. Rosszul alkalmazva címkévé válik, amely mögött semmilyen ellenőrzés nem áll. A különbség abban rejlik, hogy van-e valaki, aki ténylegesen jegyzetfüzettel a kezében sétálgat a sorok között.