A borona az, amit a gazda a szántás után a földön húz. Feladata a rögök fellazítása, a felszín elegyengetése és a gyomok gyökerestül való kitépése, hogy a magokat egyenletes, finom ágyásba lehessen vetni.

A kialakítás elvileg alig változott a római kor óta, bár az anyagok igen. A korai boronák botokkal tűzdelt favázasak voltak. A mai változatok acéltárcsákat, rugós fogakat vagy nehéz láncokat használnak, amelyeket traktorok húznak, és amelyek gyorsan járják a talajt.

Gyakori típusok

• Tárcsás borona: ferde acéltárcsák, amelyek vágják és forgatják a talajt
• Tüskés borona: merev vagy rugós fogak sekély talajműveléshez
• Láncos borona: rugalmas láncszemek a trágya elegyengetéséhez és kijuttatásához
• Forgóborona: a traktor teljesítményleadó tengelyéről hajtva az intenzív magágy-előkészítéshez

A boronázás a természetvédelmi gazdálkodásba is beleillik. Egy könnyű menettel be lehet dolgozni a takarónövény maradványait, vagy megkarcolni a felszínt anélkül, hogy betemetné a talajszerkezetet, amelyet a direkt művelést végző termesztők kemény munkával építenek.