A hidegágy egy alacsony, átlátszó tetővel rendelkező, talajközeli szerkezet, amelyet a növények hidegtől, széltől és túlzott esőtől való védelmére építettek. Általában egy fa-, tégla- vagy fémkeretből áll, csuklós üveg- vagy polikarbonát fedéllel, amely a téli napfény felfogására van beállítva, általában dél felé néz az északi féltekén. A hidegágyak meghosszabbítják a vegetációs időszakot azáltal, hogy csapdába ejtik a nap melegét, és megvédik a palántákat, salátákat, fűszernövényeket és edzett zöldségeket a fagytól. Ezeket a palánták edzésére, az évelő növények átteleltetésére, dugványozásra és téli saláták termesztésére használják. Az üvegházakkal ellentétben a hidegágyak passzív napenergia-nyereségre támaszkodnak, és nincsenek mesterséges fűtési vagy szellőztető rendszereik, bár a fedelet meleg napokon nyitva kell tartani a túlmelegedés elkerülése érdekében. A kialakítás a 17. századi Európából származik, és továbbra is olcsó eszköz a házi kertészek és a kistermelők számára. A modern változatok önszellőztető automatikus nyitókkal és dupla falú polikarbonát üvegezéssel rendelkeznek.