A színárnyalat a szín hullámhossz által meghatározott dimenziója. Ezt nevezzük el, amikor vörösnek, zöldnek, kéknek vagy sárgának nevezzük.

A látható fény hullámhossza nagyjából 400 nanométertől (ibolya) 700 nanométerig (vörös) terjed. A vizuális rendszer a színárnyalatot a három csaptípus relatív aktiváltságának összehasonlításával nyeri ki, amelyek mindegyike a spektrum egy másik részére van hangolva. A színárnyalat különbözik a fényerőtől (a fény érzékelt intenzitása) és a telítettségtől (a szín tisztasága). A tiszta spektrális fény telítettsége magas; a fehér vagy szürke keverése csökkenti a telítettséget, miközben a színárnyalat nagyjából állandó marad.

A színelnevezési rendszerek és a színterek körökbe vagy más folytonos elrendezésekbe rendezik a színárnyalatokat, tükrözve azt a tényt, hogy a színárnyalat egy kör alakú dimenzió – a vörös közelebb van az ibolyához, mint bármelyik a zöldhöz. A kulturális és nyelvi különbségek befolyásolják, hogy a színárnyalatokat milyen finoman kategorizálják, mégis az alapul szolgáló érzékszervi folytonosság közös.

A színárnyalat a szín azon kvalitatív aspektusa, amely túléli a fényintenzitás változásait, és lehetővé teszi számunkra, hogy megkülönböztessük az érett gyümölcsöt az éretlentől, a jelet a háttértől, és két tárgyat a másiktól.