Egy utas elrepül egy közbenső repülőtérre, átszáll, majd egyetlen jeggyel folytatja útját a végső célállomás felé. Ez az útvonal csatlakozó járatot használ. Lehetővé teszi az utazást olyan városok között, amelyekbe nincs közvetlen járat.

A repülőterek és a légitársaságok minimális csatlakozási időket határoznak meg, hogy elegendő idő jusson a repülőgépből való kiszállásra, az esetleges biztonsági vagy bevándorlási lépésekre, valamint a következő járatra való beszállásra. A szoros csatlakozások növelik az indulás lekésésének kockázatát, ha az első járat késik. A poggyászt általában egyetlen jeggyel a végső célállomásig feladják, bár ez nem minden útvonalon garantált.

A légitársaságok csomópont-alapú hálózatokat építenek a csatlakozások köré. Az utasok a teljes utazási időt és kényelmet alacsonyabb viteldíjakért vagy nagyobb útvonalválasztási lehetőségekért cserébe kínálják. Egy csatlakozás elmulasztása átfoglalási kötelezettséget von maga után, amely légitársaságonként és díjszabási szabályonként eltérő.

Egy sikeres kapcsolat zökkenőmentesnek érződik; egy elmulasztott kapcsolat az utazás domináns emlékévé válik.