Egy érzékelő érzékeli a fizikai tulajdonságot, és jellé alakítja. Hőmérséklet, nyomás, távolság, fény, hang, gyorsulás, mágneses tér: ha mérhető, akkor van hozzá érzékelő. A robotok érzékelőket használnak a világ érzékelésére. Érzékelők nélkül a robot vak, süket és érzéketlen.

Az érzékelők sokféle formában léteznek. A hőelem a hőmérsékletkülönbséget feszültséggé alakítja. A fotodióda a fényt árammá alakítja. A gyorsulásmérő a gyorsulást kapacitásváltozássá alakítja. A lidar a repülési időt távolsággá alakítja. Minden érzékelőnek van egy tartománya, egy felbontása, egy pontossága és egy sávszélessége. A megfelelő érzékelő kiválasztása azt jelenti, hogy ezeket a specifikációkat a feladathoz kell igazítani.

Érzékelő jellemzői

• Tartomány: minimális és maximális mérhető érték.
• Felbontás: a legkisebb kimutatható változás.
• Pontosság: a valós értékhez való közelség.
• Pontosság: a mérések megismételhetősége.
• Sávszélesség: milyen gyorsan reagál az érzékelő.

Az érzékelők soha nem tökéletesek. Zajjal, sodródással és nemlinearitással rendelkeznek. Befolyásolhatja őket a hőmérséklet, a páratartalom és az elektromágneses interferencia. A kalibrálás korrigálja a szisztematikus hibákat. A szűrés csökkenti a zajt. A fúzió több érzékelőt kombinál az egyedi gyengeségek kompenzálására. Egy robot kamerát, lidart, IMU-t és kerékenkódereket használhat együtt a pozíciójának becsléséhez. Egyetlen érzékelő sem elég. Az érzékelőkiválasztás művészete annak megértése, hogy az egyes érzékelők mit csinálnak jól és mit rosszul. Egy olcsó, jó fúzióval rendelkező érzékelő felülmúlhatja a drága, önmagában használt érzékelőt. Az érzékelő a robot kapcsolata a valósággal. Ha hazudik, a robot rossz döntéseket hoz.