A tizenötödik század végén, Pandzsábban Guru Nanak azt tanította, hogy egy Isten létezik a formán túl, és hogy az istenihez vezető út mindenki számára nyitott, kaszttól vagy hitvallástól függetlenül. A szikhizmus az ő üzenetéből és a kilenc követő guruból nőtt ki. A személyes guruk sora Guru Gobind Singhnél ért véget, aki hatalmat adott a szentírásoknak, a Guru Granth Sahibnak, és a beavatott szikhek közösségének, a Khalsának.

Az alapvető gyakorlatok közé tartozik a napi ima, a becsületes munka, az erőforrások megosztása és mások szolgálata. Az öt K – vágatlan haj, fésű, acél karkötő, kard és meghatározott alsónemű – a beavatott szikheket jelöli. A gurdwara az istentisztelet helye és a közösségi konyha is egyben; a langar étkezés ingyenes mindenkinek, aki belép, egyenlő sorokban ülve. A nők és férfiak egyenlősége, a kaszthierarchia elutasítása és az elnyomottak védelmére való készség tartós hangsúlyt kap.

A történelmet egyszerre jellemezte az alkotás és a szenvedés. A mogul üldöztetés, a Khalsa megalakulása 1699-ben, a Szikh Birodalom felemelkedése és bukása, valamint a felosztás traumája mind formálta a közösséget. Ma a szikhek szerte a világon élnek, miközben szoros kapcsolatokat ápolnak Pandzsábbal és az amritsari Aranytemplommal.

A hit az odaadás, a fegyelem és a társadalmi felelősségvállalás gyakorlati útjaként jelenik meg az egyetlen, alaktalan Isten alatt.