Az auditív hallás a hallás érzékszerve. Akkor kezdődik, amikor a hanghullámok – a légnyomás változásai – belépnek a fülbe, és akkor ér véget, amikor az agy ezeket a rezgéseket a világban bekövetkező jelentőségteljes eseményekként értelmezi.

A külső fül a hullámokat a dobhártyához vezeti. A középfül csontjai felerősítik a rezgést, és továbbítják a belső fül folyadékkal töltött csigájához. Az alaphártya mentén található szőrsejtek a mechanikai mozgást idegi jelekké alakítják, amelyek a hallóidegen keresztül az agytörzsbe, a talamuszba és végül a hallókéregbe jutnak. A különböző frekvenciák az alaphártya mentén különböző helyekre és az agykéreg megfelelő régióira vannak leképezve, ami lehetővé teszi a rendszer számára a hangmagasság megkülönböztetését.

A hallás rendkívül érzékeny és pontos. A suttogásnál kisebb intenzitáskülönbségeket érzékel, és a két fülből érkező hangok összehasonlításával lokalizálja a hangforrásokat a térben. Ugyanakkor sebezhető is. A hangos zaj, az öregedés, bizonyos gyógyszerek és a betegségek elpusztíthatják a nem regenerálódó szőrsejteket, ami maradandó halláskárosodást okozhat.

Az auditív hallás a levegő láthatatlan mozgását a beszéd, a zene és a környezeti hangok gazdag hallási világává alakítja.