A frekvencia az adott ponton adott idő alatt áthaladó teljes hullámhosszak száma. Hangban a hangmagasságot, fényben a színárnyalatot határozza meg.

Hallási ingerek esetén a frekvenciát hertzben (másodpercenkénti ciklusszám) mérik. Az alacsony frekvenciájú hullámokat mély hangmagasságként, a magas frekvenciájú hullámokat magas hangmagasságként halljuk. A fiatal emberek hallható tartománya nagyjából 20 Hz-től 20 000 Hz-ig terjed, a legnagyobb érzékenység a beszédet hordozó középső frekvenciákon van. A csiga alaphártyája frekvenciaelemzést végez: a különböző régiók maximálisan reagálnak a különböző frekvenciákra, megadva a hangmagasság helyi kódját.

A látásban a frekvencia a fény elektromágneses hullámaira utal. A magasabb frekvenciák (rövidebb hullámhosszak) kéknek vagy ibolyaszínűnek, az alacsonyabb frekvenciák pedig vörösnek tűnnek. A látható spektrum egy keskeny sáv a sokkal szélesebb elektromágneses spektrumon belül.

A frekvencia a hullám fizikai tulajdonsága. A hangmagasság és a színárnyalat azok a pszichológiai élmények, amelyeket az idegrendszer konstruál belőle.