A bölcsesség a mély megértés és a jó ítélőképesség tulajdonsága. Nem ugyanaz, mint a tudás, ami az információk birtoklása, vagy az intelligencia, ami a tanulási és érvelési képesség. A bölcsesség magában foglalja annak ismeretét, hogy mi számít, hogyan kell élni, és hogyan kell cselekedni összetett helyzetekben. Gyakorlatias és etikus, nem csupán elméleti. A bölcs ember átlát a látszaton, megérti az emberi természetet, és becsületesen cselekszik. A bölcsességet gyakran a korral és a tapasztalattal hozzák összefüggésbe, de nem automatikus. Lehetsz öreg és bolond. Lehetsz fiatal és bölcs.

A filozófusok a bölcsességet a legmagasabb emberi teljesítménynek tekintették. Szókratész azt állította, hogy az egyetlen dolog, amit tud, az az, hogy semmit sem tud, ami a bölcsesség egyik formája. Arisztotelész megkülönböztette az elméleti bölcsességet, amely az örök igazságokra vonatkozik, a gyakorlati bölcsességtől, amely a cselekvésre vonatkozik. Konfuciusz a bölcsességet erkölcsi művelésként hangsúlyozta. A sztoikusok a bölcsességet a természet megértéseként és az azzal összhangban való életként tekintették. A Bibliában a bölcsesség az Úr félelme. A buddhizmusban a bölcsesség a valóság természetébe való betekintés. A bölcsesség nem egyetlen dolog. A kiválóságok családja, mindegyiknek megvan a saját hagyománya. De a hagyományokon átívelően a bölcsesség magában foglalja az alázatot, a perspektívát és a jó cselekvés képességét.

A bölcsesség típusai

• Elméleti. Az alapvető igazságok megértése.
• Gyakorlatias. Tudni, hogyan kell jól viselkedni adott helyzetekben.
• Erkölcsi. Tudni, mi a helyes és jó.
• Egzisztenciális. Az élet értelmének és korlátainak megértése.

A bölcsesség nem ugyanaz, mint az okosság. Az okosság a problémák megoldásának képessége. A bölcsesség annak ismerete, hogy mely problémákat érdemes megoldani.