A posztmodernizmus egy filozófiai mozgalom, amely megkérdőjelezi a nagy narratívákat és az objektív igazságot. A 20. század közepén alakult ki a modernizmusra adott reakcióként. A modernizmus hitt a haladásban, a tudományban és az egyetemes igazságban. A posztmodernizmus szkeptikus. Az igazságot konstruáltnak tekinti. A tudás mögött hatalmat lát. A töredezettséget, az iróniát és az utánzatot látja.

A kifejezést a művészetben, az irodalomban, az építészetben és a filozófiában használják. A művészetben a posztmodernizmus keveri a stílusokat és megkérdőjelezi az eredetiséget. Az irodalomban metafikciót, megbízhatatlan narrátorokat és intertextualitást használ. Az építészetben játékos módon ötvözi a történelmi elemeket. A filozófiában a fundamentalizmust és az univerzalizmust kérdőjelezi meg.

Posztmodern témák

• A nagyszabású narratívák gyanúsak.
• Az igazságot konstruálják, nem fedezik fel.
• A hatalom és a tudás összefügg.
• Az identitás fragmentált és képlékeny.
• Az irónia és a pastiche gyakori.

A posztmodernizmus ellentmondásos. A kritikusok szerint relativizmushoz és nihilizmushoz vezet. Azt mondják, tagadja a haladás lehetőségét. Azt mondják, homályos és önkényeztető. A védelmezők szerint felszabadító. Hangot ad a marginalizált nézőpontoknak. Megkérdőjelezi a tekintélyt. Feltárja a modernitás rejtett feltételezéseit. A posztmodernizmus nem egyetlen doktrína. Ez egy hangulat. Ez egy attitűdök összessége. Ez a világlátás egy módja. Nehéz meghatározni, mert ellenáll a definíciónak. Ez találó. Egy mozgalom, amely megkérdőjelezi a nagy narratívákat, ellenáll egy önmagáról szóló nagy narratívának. A posztmodernizmus az a gyanú, hogy minden történet egy történet, minden igazság egy perspektíva, és minden tekintély egy hatalom. Ez a gyanú az erőssége és a gyengesége. Lehetőségeket nyit. Egyben lezárja a bizonyosságokat is.