A dekonstrukció egy olyan elemzési módszer, amely feltárja a szövegekben rejlő ellentmondásokat. Megmutatja, hogyan ássa alá egy szöveg saját jelentését. Kinonitásokat keres: jó/rossz, férfi/nő, beszéd/írás. Rámutat, hogy ezek a binárisok mennyire instabilak. A privilegizált fogalom a másiktól függ. A jelentés soha nem rögzített.

Jacques Derrida dolgozta ki a dekonstrukciót az 1960-as években. Azt állította, hogy a nyugati filozófia a jelenlétet és a beszédet helyezi előtérbe a hiányzal és az írással szemben. Bebizonyította, hogy a szövegek többet mondanak, mint amennyit szándékoznak. Nyomokban tartalmazzák azt, amit kizárnak. A dekonstrukció nem rombolás. Nem negatív. Gondos olvasás, amely új jelentéseket nyit meg.

Dekonstrukciós koncepciók

• Bináris oppozíciók: olyan tagpárok, amelyek közül az egyik privilegizált.
• Différance: a jelentés mindig eltolódik.
• Nyom: a kizárt kifejezés nyomot hagy.
• Logocentrizmus: a beszéd és a jelenlét iránti elfogultság.
• Eldönthetetlenség: a jelentés nem rögzíthető.

A dekonstrukció vitatott. A kritikusok szerint nihilista. Azt mondják, tagadja az igazságot. Derrida ezt tagadta. Azt mondta, hogy a dekonstrukció a felelősségvállalás egyik módja. Megkérdőjelezi a tekintélyt. Új olvasatok előtt nyitja meg a szövegeket. Nem a hagyományos értelemben vett módszer. Ez egy stratégia. Nem alkalmazható mechanikusan. Minden olvasat egyedi. A dekonstrukció hatással volt az irodalomkritikára, a filozófiára, az építészetre és a jogra. A posztmodernizmussal hozzák összefüggésbe. Nem mindenkinek való. Nehéz olvasni. Könnyű parodizálni. De fontos kérdéseket vet fel a jelentéssel, az igazsággal és a hatalommal kapcsolatban. A szöveg soha nem lezárt. A jelentés soha nem végleges. Ez a dekonstrukció tanulsága.