Az óceánok hőmérséklete a sarki és mély vizekben közel –2 °C-tól a trópusi felszíni vizekben több mint 30 °C-ig terjed. A hőmérséklet a sótartalommal együtt meghatározza a sűrűséget, és ezáltal a cirkulációt is szabályozza. Emellett szabályozza a gázok oldhatóságát, a biológiai reakciók sebességét és a tengeri fajok elterjedését.

A felszíni hőmérsékletet hajók, bóják és műholdak mérik; a belső hőmérsékletet CTD-k, Argo-úszók és műszeres tengeri emlősök mérik. A felső óceán az elmúlt évtizedekben kimutathatóan melegedett, mivel elnyeli az üvegházhatású gázok által megkötött felesleges hő nagy részét. Ez a felmelegedés a hőtágulás révén hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, és felerősíti a tengeri hőhullámokat, amelyek stresszt okoznak a koralloknak, a hínárerdőknek és a halászatoknak.

A vertikális hőmérsékleti struktúra magában foglalja a meleg kevert réteget, a termoklint, ahol a hőmérséklet gyorsan csökken, és a hideg mélyóceánt. E struktúra változásai befolyásolják a rétegződést, a tápanyagellátást és a trópusi ciklonok intenzitását. A folyamatos hőmérséklet-monitorozás a globális óceáni megfigyelő rendszer központi eleme.

• A tengervíz hőtartalmának mérése
• Szabályozza a sűrűséget, a kémiát és a biológiát
• Felület és belső tér mérése több platformon
• Növekvő a klímaváltozás miatt