A felidézés az a képesség, hogy külső jelzések nélkül, emlékezetből visszakeressünk információkat. Amikor a nulláról írunk egy esszéválaszt, vagy egy évekkel korábban tanult verset szavalunk, akkor felidézést végzünk. A mérés szigorúbb, mint a felismerés, amely csak a lehetőségek közül a helyes elem azonosítását igényli.

A pszichológusok megkülönböztetik a szabad felidézést, amelyben az elemek tetszőleges sorrendben előállíthatók, a sorozatos felidézéstől, amely az eredeti sorrendet igényli. A jelzésre adott felidézés egy részleges promptot – például egy szó első betűjét – ad, és a szabad felidézés és a nehézkes felismerés közé esik.

A felidézési teszteken elért teljesítményt befolyásolja a kódolás minősége, az előhívási gyakorlat és a versengő emlékek interferenciája. A tesztelési hatás azt mutatja, hogy az ismételt felidézési kísérletek önmagukban is erősítik a későbbi előhívást. A felidézés kudarcai inkább a gyenge kódolásból, az előhívási versengésből vagy az átmeneti hozzáférhetetlenségből adódhatnak, mintsem a végleges elvesztésből.

• A tárolt információk segítség nélküli visszakeresése
• Ingyenes, sorozatos és cue-olt fajták
• Igényesebb, mint az elismerés
• A visszahívás gyakorlása által erősítve

A mindennapi példák közé tartozik egy telefonszám elég hosszú ideig történő megjegyzése ahhoz, hogy tárcsázza, vagy egy múlt hónapban olvasott regény cselekményének rekonstruálása.