Az érzékelés az érzékszervi információk rendszerezésének és értelmezésének folyamata, amelynek eredményeként azok értelmessé válnak. Az érzékelés nyers adatait a tárgyak, események és térbeli elrendezés megtapasztalt világává alakítja.

Az alulról felfelé irányuló folyamatok az érzékszervi receptorokkal kezdődnek, és összetettebb reprezentációk felé haladnak. A felülről lefelé irányuló folyamatok a tudást, az elvárásokat és a kontextust használják fel az érzékelt dolgok alakítására. A kettő folyamatosan kölcsönhatásban áll. Az illúziók az érzékelés konstruktív természetét mutatják: ugyanaz az érzékszervi bemenet különböző észleleteket eredményezhet a szerveződéstől és a korábbi tapasztalatoktól függően. Az érzékelési állandóság lehetővé teszi, hogy a tárgyak stabilnak tűnjenek a retina folyamatosan változó képei ellenére is.

A figyelem választja ki, hogy az érzékszervi bemenet mely aspektusai kapnak további feldolgozást. Érzékelés nélkül az érzékelés strukturálatlan áramlás maradna. Vele együtt a megfigyelő egy felismerhető dolgokból és kiszámítható kapcsolatokból álló világban él.

A látás, a hallás és az érzés nem passzív rögzítések. Ezek aktív konstrukciók, amelyeket az érzékelési rendszer hajt végre.