A szaxofon egy rézből készült, egyetlen náddal ellátott hangszer, amelyet Adolphe Sax talált fel az 1840-es években. Fém teste ellenére a nádból készült fúvókája miatt a fafúvós hangszerek közé sorolják. A hangszercsalád a magas szoprántól a mély baritonon és basszuson át terjed.

Kifejező, vokális hangzása természetessé tette a jazzbe való beilleszkedését, ahol az egyik legfontosabb szólóhangszerré vált. A szaxofon katonai és koncertzenekarokban, valamint alkalmanként zenekari partitúrákban is megjelenik. A különböző méreteknek eltérő karakterük van: az alt és a tenor a leggyakoribb a jazzben és a könnyűzenében.

A technika magában foglalja a nád és a hüvely irányítását egy összetett hangnemrendszer működtetése közben. A nagy szaxofonosok a hangszín, az artikuláció és a kibővített technikák révén bővítették a hangszer kifejezőképességét. A szaxofon azon képessége, hogy egy együttesen átszőtt vagy hangszeres hangszereket ötvöz, sokoldalúvá teszi a műfajok között.

Kevés hangszer azonosítható ennyire szorosan a huszadik század hangzásával.