A Csendes-óceán északi részének nyugati részén a trópusi ciklonokat, amelyek tartós, óránként 74 mérföld/órás vagy annál gyorsabb széllel rendelkeznek, tájfunnak nevezik. Ugyanolyan típusú vihar, mint amelyet az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceán keleti részén hurrikánként ismernek.

A Csendes-óceán nyugati részén átlagosan intenzívebb trópusi ciklonok alakulnak ki, mint bármely más medencében, részben a hatalmas melegvíz-felületek és a kedvező légköri viszonyok miatt. A tájfunok extrém intenzitást érhetnek el, némelyikben a valaha mért legnagyobb szélsebességet és legalacsonyabb légnyomást regisztrálják.

Kelet- és Délkelet-Ázsiát a pusztító szél, özönvízszerű eső, földcsuszamlások és viharhullámok jellemzik. A régió előrejelző központjai a helyi lakosság számára ismerős tájfun terminológiát használva adnak ki figyelmeztetéseket. A viharok gyakran visszatérnek, és a sarkok felé haladva magasabb szélességi köröket érintenek.

A történelmi tájfunok alakították a part menti mérnöki és katasztrófa-felkészültségi gyakorlatokat a medencében.