A latin tanulók korán megtanulják az alanyeset, az accusativus és a genitívusz használatát. Az eset egy nyelvtani kategória, amely egy főnévi szerkezet – például alany, tárgy vagy birtokos – szintaktikai vagy szemantikai szerepét jelöli, gyakran ragozási végződéseken vagy határozószókon keresztül.

A nyelvek abban különböznek, hogy hány esetet különböztetnek meg, és hogy az eset főneveken, névmásokon vagy mindkettőn szerepel-e. Az angol csak halvány nyomokat őriz meg a névmásokban (I/me, she/her). Az ergatív-abszolútív rendszerek másképp szervezik az esetet, mint a nominativus-akkuzatív rendszerek, az intranzitív ige alanyát a tárgyas ige tárgyával csoportosítva.

Az esetírás segít a hallgatóknak a szerepek kiosztásában, még akkor is, ha a szórend változik. A történelmi változások erodálhatják az esetvégződéseket, és növelhetik az elöljárószavak és a rögzített sorrend iránti függőséget. A leíró nyelvtanok katalogizálják az eseteket és az azokat kiosztó szabályokat.

• Főnévi szerkezet nyelvtani szerepének megjelölése
• Gyakran ragozással vagy hozzászólókkal fejezik ki
• A leltárok és az igazítások nyelvenként eltérőek
• Robusztus esetben rugalmas szórendet támogat