A büntetőjogi büntetés nagyfokú bizonyosságot igényel. A bizonyításnak minden kétséget kizáróan meg kell előírnia, hogy a tényfeltárónak szilárdan meg kell győződnie a vádlott bűnösségéről, mielőtt ítéletet hozna.

A szabvány nem követeli meg a teljes bizonyosságot vagy minden lehetséges kétség kizárását. Sokkal többet követel meg, mint a legtöbb polgári ügyben alkalmazott valószínűségi mérlegelés. A bírák arra utasítják az esküdtszékeket, hogy az ésszerű kétség az, amely a bizonyítékokból vagy a bizonyítékok hiányából eredő ésszerűségen és józan észre alapul.

Ez a megnövekedett teher megvédi az egyéneket a jogtalan elítéléstől, és tükrözi a büntetőjogi szankciók társadalmi költségét. Az ügyészek a nyomozásokat és a tárgyalásokat ennek megfelelően alakítják ki; a védőügyvédek pedig kiemelik azokat a hiányosságokat, amelyek megalapozott kétségeket kelthetnek az esküdtszékben. A kifejezés az ártatlanság vélelmét rögzíti a gyakorlati ténymegállapításban.

• A büntetőeljárásokban a legmagasabb közös bizonyítási mércék
• Szilárd meggyőződést igényel a bűnösségről
• Magasabb, mint a polgári túlsúlyra vonatkozó szabvány
• Központi szerepet játszik a büntetőügyekben az esküdtszék utasításaiban