Nem minden kockázati dollár kerül át a viszontbiztosítóhoz. A visszatartás az a veszteségösszeg, amelyet a biztosító a saját számláján tart, mielőtt a viszontbiztosító reagálna. Kifejezhető fix dollárösszegként kockázatonként, eseményenként, vagy az egyes veszteségek százalékában egy arányos szerződés alapján.

A magasabb önrészek csökkentik a viszontbiztosítási költségeket, de nagyobb volatilitásnak teszik ki a vállalatot. Az alacsonyabb önrészek nagyobb védelmet biztosítanak magasabb áron. A vezetőség a tőke, a kockázatvállalási hajlandóság, valamint a viszontbiztosítás költségeinek és elérhetőségének figyelembevételével határozza meg a önrészek szintjét.

A veszteséget meghaladó programokban a visszatartás az a küszöbérték, amely felett a viszontbiztosító fizet. A kvótamegosztási szerződésekben a visszatartás egyszerűen az a százalék, amelyet a cedens megtart. A visszatartás egyértelmű meghatározása a szerződés szövegében megakadályozza a vitákat nagy veszteség esetén.

• A biztosító által megtartott kockázat mértéke
• A viszontbiztosítás válaszadása előtt érvényes
• Egyensúlyozza a költségeket az ingadozással
• Kockázat, előfordulás vagy százalékos arány alapján meghatározva