A környezetvédelmi politika az, amit a kormányok tesznek a környezet védelme érdekében. Magában foglalja a törvényeket, rendeleteket, adókat, támogatásokat és nemzetközi megállapodásokat. A tiszta levegőről szóló törvények, a veszélyeztetett fajok védelme és a szén-dioxid-árazás mind ebbe az ernyőbe tartoznak. A célok a szennyezés csökkentésétől a biológiai sokféleség megőrzésén át az éghajlatváltozás lassításáig terjednek.

A politikai eszközök változatosak. Az irányításon és ellenőrzésen alapuló szabályozások korlátokat szabnak meg és technológiát igényelnek. A piaci alapú eszközök, mint például a kibocsátáskereskedelmi rendszer vagy a szén-dioxid-adók árat szabnak a szennyezésre. Az információs programok, mint például az üzemanyag-fogyasztási címkék, irányítják a fogyasztói döntéseket. A támogatások a tiszta technológiát támogatják. A legtöbb sikeres politika több megközelítést ötvöz.

A politika mindent alakít. A környezetvédelmi szabályok győzteseket és veszteseket teremtenek. Az iparági csoportok a költségek ellen lobbiznak. A környezetvédelmi csoportok erősebb védelmet szorgalmaznak. A nemzetközi megállapodások megkövetelik az országoktól, hogy feladják szuverenitásuk egy részét. A Párizsi Megállapodás önkéntes nemzeti ígéretekre támaszkodik. A végrehajtás gyenge. A keretrendszer mégis cselekvésre késztette az országokat. A politika kusza, vitatott és elengedhetetlen.

Gyakori eszközök

• Szabványok és előírások
• Szén-dioxid-adók
• Kvótás kereskedelem
• Támogatások a tiszta technológiához
• Nemzetközi szerződések