A párhuzamosság hasonló nyelvtani szerkezetek használata egymást követő kifejezésekben, tagmondatokban vagy mondatokban. A forma ismétlése ritmust, világosságot és hangsúlyt teremt.

Az „Jöttem, láttam, győztem” mondat három rövid tagmondatában párhuzamos. Hosszabb példák jelennek meg a szónoklatokban, a költészetben és a kifinomult prózában, amikor egy író azonos súlyú gondolatokat akar összehangolni. A párhuzamosság szavakat, kifejezéseket vagy egész mondatokat is magában foglalhat. Segíti az olvasót az információk feldolgozásában azáltal, hogy kiszámíthatóvá teszi a szerkezetet és egyértelművé teszi a részek közötti kapcsolatokat.

A hibás párhuzamosság – vagyis az összeillő nyelvtani alakok keverése – gyakori stilisztikai hiba. Kijavítása általában mind az eleganciát, mind az érthetőséget javítja. A helyességen túl a szándékos párhuzamosság pozitív kifejezőeszköz. Intenzitást növelhet, egyensúlyt teremthet, vagy a kimért beszéd tekintélyét adhatja egy szövegrésznek. A Biblia héber költészete például nagymértékben támaszkodik a párhuzamos szerkezetekre.

Amikor az egymást követő egységek ugyanazt a nyelvtani alakot követik, az írás párhuzamosságot mutat.