A sans-serif betűtípusoknál hiányoznak a vonásvégeken található apró díszítő vonalak. A név a francia sans szóból ered, ami azt jelenti, hogy „nélkül”. A Helvetica, a Futura, az Arial és a Gotham ismerős példák. A stílus a 19. században jelent meg, de a 20. században robbanásszerűen elterjedt, különösen a svájci designban és a modernista mozgalmakban, amelyek a tiszta, funkcionális formákat részesítették előnyben.

A talp nélküli arcokat gyakran modernnek, semlegesnek vagy megközelíthetőnek olvassák. Ez teszi őket gyakorivá a digitális felületeken, a feliratokban és a vállalati arculattervezésben. Jól bírják a kis méretet a képernyőkön, ahol a talpak eltömődhetnek a pixelekkel. De nem eredendően jobbak, mint a talpak. Egy hosszú, rosszul megtervezett talp nélküli szövegrész fáraszthatja a szemet. A választás a kontextustól, a médiumtól és a hangvételtől függ.

Gyakori felhasználások

• Digitális interfészek és alkalmazástervezés.
• Jelző- és útbaigazító rendszerek.
• Vállalati és technológiai márkaépítés.
• Címsorok és rövid szövegblokkok.

A sans-serif és a serif betűtípusok gyakran jól kombinálhatók. Egy gyakori minta a serif betűtípust használja a törzsszöveghez és a sans-serif betűtípust a címsorokhoz, vagy fordítva, a kívánt hatástól függően.